A Sopron-Fertő Turisztikai Fejlesztő Nonprofit Zrt pályázatot írt ki az egykori Hotel Maroni helyére tervezett Multifunkcionális Konferenciaközpont tervezésére.
Elképzelésünk szerint a főépület alapformája egy koncentrikus körökből álló épület, amely itt-ott kilép a szabályosságból és mint egy szélforgó terül el a telken. A szertelen forgást az épület magját alkotó szigorú téglalap alaprajzú konferenciaközpont zabolázza meg, amely zöld rombusz formájú burkolatával a kültérben és a beltérben is markánsan jelenik meg. Az épület többi részén a fa és a fekete lemez dominál, ami mintegy háttérként szolgál a buja környezetnek. A fa lamellák körbeveszik a tömeget, de az épület itt-ott fellebbenti a “ruháját” és bepillantást enged, invitál az épület belseje felé.
A forma kialakításánál fontos szempont volt, hogy a meglévő fákat megőrizzük, így a " forgók" körülölelik a jelenleg is ott álló fa csoportokat.
A kör közepén egy belső tér bújik meg, ami az utca felé zárt, a telek belseje felé nyitott. A belső tér a találkozások és a kültéri események központja. Az épülethez, mintegy hozzádőlve egy lépcsőzetes “domb” helyezkedik el, ami nézőtérként is funkcionál, szabadtéri színházi előadások vagy szabadtéri mozi helyszíneként.
A területen helyezkedik el egy megtartandó épület, ami egykor szállásként funkcionált a hotel dolgozói számára. A meglévő épületet úgy formáltuk át, hogy illeszkedjen az újonnan épülő központhoz és kiegészítse annak funkcióját.
Az általunk megálmodott emlékmű formai kialakítása abból a kiírásban is megjelenő igényből táplálkozott, hogy egy olyan emlékmű épüljön, amely egyaránt lehetőséget biztosít egy hivatalos katonai felvonulással egybekötött megemlékezésnek és a hozzátartozók, rokonok, a magyarság nyugodt, elmélyült megemlékezésének is. Egy olyan szakrális tér kialakítására törekedtünk, amely befogadja a hazatérő katonák lelkét. Egy hely, ahol az egész nemzet emlékezik, amely a magyarok szellemének együttes erejével hívja haza és teremt végső nyughelyet az első világháborúban elhunytak lelkének.
A hazatérő katonákat szimbolizálva a téren az emlékmű felé közeledve előbb elszórtan, majd egyre sűrűbben corten acélból készült katonai bakancs nyomokat láthatunk a burkolatban. Az emlékmű tér felé néző nagyméretű pixelbeton falán, hazatérő, az építmény belseje felé tartó katonák sziluettjei rajzolódnak ki megtörve, fáradtan tartva a megnyugvás felé.
Az építmény központjában egy vércsepp rajzolódik ki. A lábnyomok e központi maghoz érve megsokasodnak, majd összeolvadnak vele, egy nagy vércseppként szimbolizálva hazájukért áldozott életüket. A központi magot körülvevő corten acélból készülő falra kerül a 661.000 soha vissza nem tért katona neve, amely oly módon veszi körül a középen állót, hogy nem láthat ki a térre, az íves fal a tekintetnek csak felfelé, az ég felé enged utat. A nevek sokaságát őrző acél fal felett ereszként előre nyúló perembe az első világháború nagy csatáinak helyszínei kerülnek, perforált technológiával. Így amikor a nap rásüt a peremre, a véres csaták helyszínei úgy vetülnek az katonák neveire, ahogy egykor az itt zajló csaták terhe hőseink szívére.
