A Sopron-Fertő Turisztikai Fejlesztő Nonprofit Zrt pályázatot írt ki az egykori Hotel Maroni helyére tervezett Multifunkcionális Konferenciaközpont tervezésére.
Elképzelésünk szerint a főépület alapformája egy koncentrikus körökből álló épület, amely itt-ott kilép a szabályosságból és mint egy szélforgó terül el a telken. A szertelen forgást az épület magját alkotó szigorú téglalap alaprajzú konferenciaközpont zabolázza meg, amely zöld rombusz formájú burkolatával a kültérben és a beltérben is markánsan jelenik meg. Az épület többi részén a fa és a fekete lemez dominál, ami mintegy háttérként szolgál a buja környezetnek. A fa lamellák körbeveszik a tömeget, de az épület itt-ott fellebbenti a “ruháját” és bepillantást enged, invitál az épület belseje felé.
A forma kialakításánál fontos szempont volt, hogy a meglévő fákat megőrizzük, így a " forgók" körülölelik a jelenleg is ott álló fa csoportokat.
A kör közepén egy belső tér bújik meg, ami az utca felé zárt, a telek belseje felé nyitott. A belső tér a találkozások és a kültéri események központja. Az épülethez, mintegy hozzádőlve egy lépcsőzetes “domb” helyezkedik el, ami nézőtérként is funkcionál, szabadtéri színházi előadások vagy szabadtéri mozi helyszíneként.
A területen helyezkedik el egy megtartandó épület, ami egykor szállásként funkcionált a hotel dolgozói számára. A meglévő épületet úgy formáltuk át, hogy illeszkedjen az újonnan épülő központhoz és kiegészítse annak funkcióját.
Az általunk megálmodott emlékmű formai kialakítása abból a kiírásban is megjelenő igényből táplálkozott, hogy egy olyan emlékmű épüljön, amely egyaránt lehetőséget biztosít egy hivatalos katonai felvonulással egybekötött megemlékezésnek és a hozzátartozók, rokonok, a magyarság nyugodt, elmélyült megemlékezésének is. Egy olyan szakrális tér kialakítására törekedtünk, amely befogadja a hazatérő katonák lelkét. Egy hely, ahol az egész nemzet emlékezik, amely a magyarok szellemének együttes erejével hívja haza és teremt végső nyughelyet az első világháborúban elhunytak lelkének.
A hazatérő katonákat szimbolizálva a téren az emlékmű felé közeledve előbb elszórtan, majd egyre sűrűbben corten acélból készült katonai bakancs nyomokat láthatunk a burkolatban. Az emlékmű tér felé néző nagyméretű pixelbeton falán, hazatérő, az építmény belseje felé tartó katonák sziluettjei rajzolódnak ki megtörve, fáradtan tartva a megnyugvás felé.
Az építmény központjában egy vércsepp rajzolódik ki. A lábnyomok e központi maghoz érve megsokasodnak, majd összeolvadnak vele, egy nagy vércseppként szimbolizálva hazájukért áldozott életüket. A központi magot körülvevő corten acélból készülő falra kerül a 661.000 soha vissza nem tért katona neve, amely oly módon veszi körül a középen állót, hogy nem láthat ki a térre, az íves fal a tekintetnek csak felfelé, az ég felé enged utat. A nevek sokaságát őrző acél fal felett ereszként előre nyúló perembe az első világháború nagy csatáinak helyszínei kerülnek, perforált technológiával. Így amikor a nap rásüt a peremre, a véres csaták helyszínei úgy vetülnek az katonák neveire, ahogy egykor az itt zajló csaták terhe hőseink szívére.
A négyzet alaprajzú, 3x3 méter nagyságú pavilonegységek a helyszínen, de előre legyártott módon is összeállíthatók. A kisebb helyigényű funkciók számára egy modul is elegendő, - például egy esőbeálló – míg a nagyobb teret igénylő funkciók esetében az egyes modulok összeforgathatóak, így végtelen hosszú láncot alkotva szinte korlátlanul bővíthetőek.
A formai kialakítást tekintve egy olyan egységet álmodtunk meg, amely egy egyszerű természeti formára, egy sziklára, egy hegycsúcsra emlékeztet. Az egyes elemeket egymásmellé sorolva egy hegyláncolat formája jelenik meg szemünk előtt. Akár az alapegységet, akár az összeillesztett formát vizsgáljuk, minden oldaláról más és más képet mutat, hiszen a természetben sem találunk két tökéletesen egyforma, tökéletesen szimmetrikus képződményt.
A pavilonok külső megjelenése is a környezetbe való integrálódást, annak minél kisebb mértékben való megzavarását hivatott szolgálni. Külső oldalát a környéken megtalálható kidőlt fákból készített fazsindely borítja, amelyek rongálódás esetén könnyebben és olcsóbban cserélhető, mint egy előre gyártott homlokzat-burkolati rendszer elemei.
A belső oldal a folyamatos igénybevétel és felismerhetőség miatt, feltűnő színű teljesen vízhatlan és könnyen tisztítható műgyanta bevonatot kap, amely a megfelelő irányból láthatóvá teszi a pavilonokat. Az élink színek egy nagyobb, átfogó arculati kialakítás részét is képzik. Minden helyszínen különböző színű pavilon jelenik meg, amely szín visszaköszön a turistáknak szóló kiadványokon, szórólapokon vagy az egyes helyszíneket összekötő útvonalak jelölésében, így téve könnyebbé a tájékozódást.